Ha kell ügyvéd, szólj!
Egy kedves üzenetre indított ellenem pert...
A múltkor, a vödörről szóló írásban, írtam egy férfiről már a fizetős fal mögött. Javiernek hívtam. Ő volt az, aki átment a teszten. Ő volt a konkrét, az ellenőrizhető, a felnőtt, reagáló, és kicsit talán túl gyorsan is reagákó. De ő volt az, akiről azt írtam, hogy nem tudom, mi lesz holnap, és most először nem is muszáj tudnom.
Na, most már tudom.
Amikor pár napja találkoztunk, utána két hangüzenetet kaptam tőle, egymás után, ahogy elváltunk, és egy harmadikat másnap reggel kilenckor. Az első kettő arról szólt, hogy milyen remekül érezte magát, hogy gyönyörű vagyok, okos, vicces, és ő ezt már az első mondatváltásunknál tudta, hogy én vagyok az a nő, aki belép valahova, akkor megáll a levegő. (Amúgy tényleg legtöbbször, de többször azért, mert azonnal történik valami balhé, mondjuk megbotlom, vagy leverek valamit, vagy az én székem lába billeg kizárólag….) A harmadik üzenetben másnap reggel hallhatóan rossz néven vette, hogy nem válaszoltam neki az előző esti két üzenetére, és hogy akkor nekem ő biztosan nem tetszik…
Én nem hangüzenetet küldtem az ő három hangüzenetére, hanem szöveget, úgyhogy arra ő is szöveggel válaszolt, mindez így fél óra leforgása alatt.
Mire a végére értem, amit írt - a rajongó hangüzenetek után -, felszínes voltam, aranyásó, gonosz voltam, és egy olyan nő, aki állandóan mindent elemez….. A záróüzenet szó szerint ez volt: Ha kell ügyvéd, szólj.
Egy ügyvéd. Aki randi előtt YouTube-horoszkópot néz a Szűz férfi és a Bika nő kompatibilitásáról. Aki rockot játszik a zenekarával turnézva.. Aki öt könyvet írt a jogról, és ezt körülbelül négyszer említette két óra alatt, előző este. Aki a megye legjobb ügyvédje, és a legjobb módúak között is van, - mondja ő. És aki másnap reggel, egyetlen általa kért üzenetemre, elvi-pert indított ellenem….
Hogy hogyan jutottunk idáig, ahhoz tudnotok kell, ki ez az ember. A régi olvasók már ismerik Javiert a vödör-poszt fizetős feléből — ő volt ott a remény, a jó hír, az egyetlen, aki mozdult. Aki nem olvasta, annak csak annyit: volt egy egész történet, mielőtt idáig fajult; az ezt megelőző posztban található.
De előbb az ominózus reggel és hogy hogyan jutottunk odáig. Azt kell, hogy mondjam, hogy tankönyvi példája az internetes randiknak, szerintem sokan bólogattok, mire végigolvassátok….
*
Szóval vacsoráztunk. Első találkozás, három nap chat és két hosszabb telefonhívás után. Másnap reggel megírtam neki, mi nem esett jól — mert ő kérte. Háromszor. Mert nagyon szeretné tudni, hogy miért fagytam hirtelen le. Hogy mi történt az arcommal egy ponton az előző este, mert látta, hogy megváltozik, és nem tudja, miért….
Szóval megmondtam neki. Kedvesen, nem vádolva, tényszerűen, hogy miért dermedt meg az arcom este….
És hogy ez a poszt miért született, az a válaszüzenetéből egyetlen mondat:
“Nem akarok olyan kapcsolatot, ahol a nő állandóan minden részletet elemez, és én folyton félek, hogy rosszat teszek.”
És akkor most leírom, hogy pontosan hogyan lettem istennőből egy szörnyeteg 16 óra alatt…
