A toronyház

Arról, amit 14 évesen megígértél magadnak – és ami helyette lett - intéztél magadnak

Talán 14 éves vagyok. Fekszem az ágyamon és arról fantáziálok, hogy majd egy nap amikor felnőtt leszek, 2000 szilvesztere lesz, és én akkor egy üveg-fém toronyház legfelső szintjén elegánsan, őrjítően kinézve pezsgőt kortyolok tűsarkúban a körülöttem lévő szintén elegáns és gyönyörű emberek társaságában, és beborít minket drága parfümök illata, majd éjfélkor az őrjítően jóképű öltönyös férfi akivel érkeztem odahajol hozzám és megkéri a kezemet, és én boldogan igent mondok neki – sírva örömömben.

Már kamaszként is be akarjuk bizonyítani, hogy MI majd jobban csináljuk. A MI karácsonyaink szebbek lesznek. De a karácsony nem is számít, a mindennapok lesznek csodásak. Nem lesz hiszti, csapkodás, üvültözés, igaztalan vagdalkozások. Minden gyönyörű lesz otthon, cukorillatú. Nem lesznek viták. Soha, senkivel. Vagy ha lesznek is, nem OLYANOK. Nem olyanok amiket a barátaidnál látsz, amiket otthon hallasz, nem lesz tutira válás, hülye rokonok, megcsalások, piálás, síró szülők, becsapkodott ajtók. Pezsgő lesz a toronyház tetején. Nevetés, jókedv, szeretet, csillám mindenütt. MERT JOBBAN FOGOM CSINÁLNI. Én is, és a barátnőim is, majd mi megmutatjuk hogy kilépünk a bűvös körből és MI jobban fogjuk csinálni. Mert csak akarni kell, hát nem olyan nehéz ez, mindenki azt szeretné aki egy háztartásban lakik, hogy minden a létező legjobban működjön, hát ha egy a cél akkor hogy lehetne már elbukni? Jobb anya leszel, jobb társ, jobb barát, jobb testvér, jobb kollega, jobb minden. Mert majd TE megmutatod. Hogy jobban is lehet csinálni, hogy sikerre van kárhoztatva amibe belekezdesz, családot akarsz, sajátot, férjet, sajátot, gyereket.

ÉS MINDENKIT BOLDOGGÁ FOGSZ TENNI.

25-28-32 éves vagy. Otthon vagy egy, kettő, három gyerekkel. Vagy megfeszülsz, hogy minden patika legyen, vagy popsitörlővel húzod össze a padlólapról a morzsákat és ragad a konyhaszekrényed ajtaja. A második esetben is megfeszülsz, de akkor még attól is, hogy TE nem vagy rá képes, hogy minden patika legyen, miközben más ezt simán megoldja úgy tűnik.

Szereted a családodat. Ők a motorja mindennek. (Ők? Vagy inkább Te?) Hát nem pont olyan, mint amit elképzeltél a tornyházas történetben, de talán nem is olyan rossz. Van melletted valaki, akivel nagyjából jól kijössz, akiről mindenki tudja, hogy ti együtt vagytok, a tied. A gyerekeket nyilván imádod. Ez nem is kérdés. A csillám meg néha jut ide is, oda is, főleg ha eszedbe jut kenni belőle magad köré. A gyerekek még kicsik, be vagy szorulva néha a sarokba úgy érzed, de hát egyrészt ezt akartad, másrészt mire számítottál, harmadrészt más is pont így él. Majd pár év és könnyebb lesz. Ezt suttogják. Ebből te mit sem érzel.

Automatikusan húz magára amikor lefekszetek. Fáradt vagy. Tudod hogy a végén még akár jó is lehet, de ez messze van a tűztől. Minden porcikáját ismered, az összes anyajegyét, hogy a bal heréje kicsit jobban belóg, hogy milyen a bőre íze, szaga. Az egész folyamat ismerős, a régi liturgiák komfortja az egész. Megpróbálod elbliccelni néha, vagy húzni a napokat köztük, macerás ár azért a ványadt orgazmusért a végén amit egyedül különben öt perc alatt megszerzel, vele inkább a kanapén szeretnél sokszor összebújva tévézni, de hát az ő fejében ez nyilván nem opció így.

Idegesít hogy mások jobban néznek ki. Nem az idegesít hogy ők jobban néznek ki, az idegesít hogyha nekik megy akkor NEKED miért nem? Az a csillogás a szemükben, a parfümillat, a körömlakk, a tűsarkú… mi a szarnak vennél fel tűsarkút azért mert lemész átvenni a csomagot vagy a gyereket elviszed edzésre és közben elugrasz kaját venni szupermarketbe? Teljesen logikátlan. De idegesít akkor is. Eszedbe jut a toronyház és a magadnak tett ígéreted 14 évesen.

Nem látod a végét. A gyerekek nőnek, a férj ott van, a csillámból már annyi sincs mint tavaly volt, de cserében rajtad lett plusz tíz kiló az elmúlt három évben. Szívből tudod magad utálni néha, de ha ilyen mélyre nem is jutsz el akkor is csattan az ostor a hátadon, ha más nem pattogtatja, akkor előzékenyen ütöd te magad is vele gond nélkül…

Néha átviharzik a fejeden a gondolat, hogy tényleg ennyi volt, most már ez marad örökre…. de tudod hogy ez az út, egy rendszer épült fel rád, nincs B terved, igazából nem is akarsz B tervet, tulajdonképpen boldog vagy, és a szabálya az életednek az hogy soha nem hagyunk senkit magunk mögött lemaradni vagy elkallódni. Viszel szépen mindent ahogy eddig is.

Néha álmodban előjön a toronyház, vagy egy másik toronyház. Álmodban odalép hozzád egy mosolygós, vidám férfi aki tűzzel teli szemmel figyel Téged percek óta, és neked hirtelen minden porcikád libabőrös lesz. Bűntudattal ébredsz. Hiszen csak azért mert évek óta nem érzed úgy, hogy izgalmas nőként tekintene rád bárki is otthon ez még nem fair, akkor sem, ha a melletted fekvő férfi is ugyanezt elmondhatná. Teszed hozzá hogy már régóta nincsenek izgalmas beszélgetéseitek, hazajön hozzád és a gyerekekhez, amit le kell tudni a családdal azt nagyjából letudja, de a fő kommunikációs csatornája már rég nem TE vagy, hanem a régi haverok, kollegák, sporttársak. Te vagy neki. Van hűtője is, meg mosógépe is, meg kocsija is. Igazából nem csinál semmit sem rosszul, még azt sem hiszed hogy megcsalna, ha kell valami előbb-utóbb elintézi vagy megoldja. Csak valahogy nincs JELEN. Könnyebben fogad el mint ad. Nehezen mondod ki ezt így mert valami miatt fáj. De ezt érzed, tehát ez van.

Erőtlenné válsz.

Súlytalanná.

Átlátszóvá.

Gyakorlatilag az életed átmegy létezésbe.

Megszűnik a női identitásod a fejedben. Nincs ami táplálja, magadat sem látod vonzónak, hát más hogyan is láthatna annak így.

**Összedőlt a toronyház.**