A heg

Sosem az a a kérdés, hogy ki és mennyire szeret. Hanem az, hogy te mennyire szereted és hány kapcsolat után tesznek a kapcsolati veszteségeid érzéketlenné?

Az első komoly kapcsolatom tizennyolc évesen volt, és 2 és fél évig tartott. Aztán jöttek a többiek. Egy év, másfél, ahogy szokás. Aztán felgyorsultak a dolgok.

Nem fogok számot mondani, mondjuk szorozd meg hárommal, amit gondolsz. De annyit igen: sok férfi volt. Sokféle. Mindenféle, alacsony, magas, minden temperamentum, minden nemzetiség. Okosak és kevésbé okosak. Végtelenül műveltek és sokkal kevésbé azok. Gyönyörűek és átlagosak. Nagyon szegények és elképzelhetetlenül gazdagok. Jó és rossz minden értelemben. Ha azt mondom, hogy a paletta le van fedve, akkor abban egy betű túlzás sincsen.

És most, az életem abszolút közepén, elmondok egy dolgot, amit nem könnyű kimondani: szinte minden fajta kapcsolatot megéltem már. A nagyon jót és a nagyon rosszat. És a végén egy mintát látok, ami független a férfitől.

Mindig ugyanabba a hibába estem bele. A sajátomba ráadásul.